Emlékpróba, 2010. május 5. 

Nehéz, nagyon nehéz a sokszereplős darabok próbáinak egyeztetése. Persze, teszem hozzá zárójelben, az a jó, ha szinte soha nem ér rá mindenki, hiszen az azt jelenti, hogy művészeinknek máshol is jut feladat bőven. Most még belefér, hogy itt-ott adódik egy üres hely, de mindenkinek jó lesz, amikor majd teljes egészében látjuk a jeleneteket (és az előadást).

Ma nekifutottunk az első felvonásnak, és, ami a szövegkönyvben hét oldal, a valóságban másfél óra alatt valósult meg. A rövid replikákat össze kell hangolni a zenével, a mozgással, meg kell állniuk a talpukon egyénenként és interakcióban is. Ráadásul sokszor más testet ölt az írott szó, ha játékkal társul. - Itt az a szöveged, hogy ... - figyelmezteti a súgó feladatának megfelelve Horváth Zolit, aki azonban mindezek tudatában már egy gondolattal előrébb jár, és el is mondja változtatási javaslatát Rékának. Mert a jól kidolgozott, és sokszor átdolgozott szöveg ellenére is szükség van húzásokra, módosításokra, hogy természetesek maradjanak a szituációk.

Auksz Éva szerepének hála a próba egy részét fejjel lefelé tölti, de ennek ellenére marad ereje a partner mondataira is, ha annak éppen elkalandozik a figyelme. Hogy a "metrófelüljáró alatti benzinkútnál" lesz-e olyan mumus, mint amilyennek a Kolpert úr pizzarendelése indult, hamarosan kiderül.

A Sweet Charity próbájával párhuzamosan a Sinkovits Imre Színpadon elkezdődött a végzős akadémisták Chioggiai csetepatéjának felújítása (délután volt az utolsó előadás, de előreláthatóan nyáron vidéken még játszani fogják), így a többi jelenettel és a többi szereplő színre lépésével adós maradok még néhány napig. De higgyék el, nem feledkezem meg erről a restanciáról!