Részpróba, 2010. május 13.

Ma a kisszínpadra szorultunk, ám az intim tér feszültsége egy pillanat alatt remek hangulatba fordult át Jegercsik Csabi sztorijának köszönhetően. Az egyik Hullámtörés előadást elevenítette fel, ahol a tőle karnyújtásnyira ülő nézők cukorkájukkal nehéz pillanatokat okoztak neki. És, bár nem volt könnyű, mégis kibírta mosolygás nélkül. Hiába, tudjuk, nehéz a színészek élete.

Az oldott kezdés után Évának komoly arccal kell megjelennie a színen … pont ma tartunk mi is a drámai résznél! :-) Címszereplőnk összeszedi magát, s akár tökéletes is lehetne a belépése, ha Csabi nem szólna közbe: - Bocsáss meg! – csak a poén kedvéért... Ami egyébként Szatyiban is felmerült, de ő ellenállt a kísértésnek.

A jelenet nehézsége abban rejlik, hogy a komolyság nem fordulhat ár véres drámába. Ehhez meg kell találni a jó hangsúlyokat és a megfelelő csöndeket. Ráadásul kérdés, hogy Oscar és Charity kapcsolatát ebben a helyzetben mennyire kell megsegíteni érintéssel, nem elegendő-e a szó? Szatyi viccesen meg is jegyzi, hogy szerelemről lévén szó, szerencse, hogy nő a rendező, jobban bele tudja élni magát a szituációba. – Hááát, nem mindig jó az, hogy nő a rendező - riposztol Éva -, ő mindig csak azt sorolja, melyik pasi mennyire jó éppen a próbán, én meg csak úgy vagyok… :-) De a színészekhez hasonlóan ne vegyék ám annyira komolyan ezeket a piszkálódásokat önök sem! Mindenki csak a maga habitusa szerint…