Összpróba, 2010. május 17.

- A következő napokban érezzétek úgy, mintha a főpróbahét első felénél tartanánk – összeszedetten, komolyan próbáljunk. Most miénk a nagyszínpad három napig! Réka néhány hétindító mondata közben megcsodáljuk az elkészült előfüggönyt, és kezdetét veszi az összpróba.

A sors fintoraként nekem szinte mindig úgy jön ki a lépés, hogy csak az első felvonást tudom végignézni, de így is mindig van valami újdonság! Ma például az előfüggönnyel együtt megérkezett az első kép díszlete, a Central Park is. Szép, egyedi, újszerű. Jó lenne már az összeset látni.

Reggel lement egy technikai próba, így jóval kevesebb a jelenetváltások közötti baki, de még rögzülnie kell az instrukcióknak. Gyors és precíz munkát igényel mindenkitől az előadás, majd önök is látni fogják, miért. Az elgondolás, ahogy az átdíszítéseket megoldják, kizárja a funkciótlan közjátékokat, az ok nélküli sötétet – amit én nem szeretek, mert megtörik a cselekményt. Ha a Sweet Charity-ben minden klappolni fog, nagyon dinamikus történet pörög majd a szemünk előtt.

Réka nem felhőtlenül elégedett. Prózában, dalban, mozgásban, hangerőben, élénkségben és színpadforgásban egyaránt vannak problémák.

A nap csemegéjét a végére tartogattam. Én ma láttam először, de a többiek is legalább félszemmel lélegzetvisszafojtva figyeltek: Horváth Zoli zseniális függönyakrobatikát mutat be. Edit és Réka a jelenet ismétlését kérik, amiben Zoli - hiába fáradt- ismét a magasba lendül, és újabb figurákkal kápráztat el. Ez egyébként az önök szerencséje, mert a második körben már észbe kapok, és felemelem a kamerát is…