A Sweet Charity két bemutatójával hatalmas sikert aratva elkezdődött a Magyar Színház 2010/2011-es évada. Teltház, szűnni nem akaró vastaps köszöntötte a színészeket, az alkotókat. Szeptemberben még hét előadás lesz, aztán legközelebb csak december végén láthatják újra a musicalt. Bízom benne, hogy az itt olvasottak/látottak alapján önök is kedvet kaptak a történethez. Egy kritikus már azon melegében hegyezte a ceruzáját a produkcióra: Sweet Charity. Mazsolázzák ki belőle az érdemi részeket! :)
Tyukodi László fotójával ezennel búcsúzom, ám azt megígérhetem, hogy a fontosabb új hírekkel még jelentkezni fogok. Találkozzunk hamarosan két másik előadás, a Kár, hogy kurva, és A feleségem története születésénél!
Végéhez érkezett a Sweet Charity próbaidőszaka. A ma esti nyilvános főpróbát két premier követi a két szereposztásnak köszönhetően. Hosszú, fárasztó, ám annál sikeresebb időszakot tudhat maga mögött az egész csapat, és erről mostmár önök is személyesen győződhetnek meg. Az augusztusi-szeptemberi előadásszériát december végén folytatjuk majd. A blog végéhez közeledve Pelsőczy Rékával beszélgettem:
Rendezőként a monstrum tetején
A nézők számára március végén, a táncos-válogatással kezdődött a Sweet Charity története a Magyar Színházban. Az elmúlt több-kevesebb pihenéssel tarkított hónapban összeállt a csapat, a táncosokhoz társultak a színészek, a tervezők, a zenészek, a műszak, és úgy tűnik, minden együtt van egy nagy sikerű előadáshoz. A rendező, Pelsőczy Réka fáradhatatlanul irányít, instruál, meghallgat, kipróbál, bútort tol, díszletet kötöz, jelmezt alakít - talán nincs is olyan mozzanat, amiben ne venne részt. És az egyik sűrű nap kellős közepén még interjút is adott...
- Többször elhangzott már, hogy a darab a dramaturg, Zöldi Gergely ötlete volt. De neked mi tetszett meg benne?
- Nekem valószínűleg nagyon sok zenés darab megtetszett volna, engem leginkább az vonzott, hogy zenés előadást csinálhatok. A Sweet Charity-t láttam már más rendezésében, ismertem a filmet, de összességében nem volt vele kapcsolatban meghatározó élményem. Amikor megnéztem Fellini filmjét, a Cabiria éjszakáit, akkor ismertem fel, mennyire izgalmas ennek a nőnek a története, az indított el ebben a munkában.
Nem bugyuta darabról van szó, hanem jól játszható és szellemesen megírt prózai jelenetekkel tarkított musicalről, amiben remekül keveredik a humor és a fájdalom.
- A rajzfilmes, képregényes látványvilág tőled származik?
- Részben igen. Mivel az utolsó pillanatban jött a felkérés - egy hónappal a próbák kezdete előtt -, nem volt sok gondolkodási időm. Abban biztos voltam, hogy karakteres díszletet szeretnék. Először azt terveztem, hogy egyetlen, az életből vett térben játszódik az előadás, de Gergő mondta, hogy egy musicalben fontos a változás. Hat éve a Kolibriben a Fafeye, a tenger ész volt az első rendezésem, és Máté Gábor szerint jól állt nekem az ott alkalmazott rajzfilmes miliő. Innen jött a képregény. Az ötletnek a díszlettervező, Cziegler Balázs is megörült, ráadásul a darabhoz és a korhoz is illik ez világ, és mivel nem realista műfajról van szó, a képregény lehetőséget adott a nagyításokra.
- Az élő zenéhez te ragaszkodtál?
- Őze Áron jelezte, hogy változtatva az eddigi szokásokon tánckart, élő zenekart, minőségi váltást szeretnének. Nagy dolog, hogy én ilyen lehetőséget kaptam.
- A legközismertebb dal a Big Spender. Hozzád is ez áll a legközelebb?
- A Big Spendernek több feldolgozása van, emiatt sokan ismerik, én valamiért nem voltam így ezzel. Valóban dögös szám, de nekem az utolsó a kedvencem, a Még hová mennék. Otthon, a konyhában próbálgattam én is, el tudom-e énekelni... De imádom a Szívemben egy fúvósbanda szól-t, és több dalt a táncok miatt. Például Jegercsik Csabi metrós számát zeneileg nem érzem különlegesnek, de az ő egyéniségével és tánctudásával kimagaslóan jól sikerült.
- Ha már tánc: Dékány Edit koreográfussal dolgoztál korábban is?
- Nem, őt is "kaptam". Nagyon jól dolgoztunk együtt. Erősen benne van, hogy én mit szeretnék, ugyanakkor volt amit szinte kérdezés nélkül elsőre megcsinált. Van olyan táncbetét, amin még most, az augusztusi próbákon is jelentősen változtattunk.
- A kettős szereposztás jelen esetben két különböző előadást eredményez...
- ... ha ez nem egy jó színház lenne, hanem nagyüzemben csinálnánk, akkor ugyanolyan lenne. Adottak a különböző egyéniségek, és mi kiaknáztuk az ebben rejlő lehetőségeket. Teljesen más íze van az előadásnak a két szereposztással, és ezért én úgy gondolom, érdemes mindkét változatot megnézni.
- Hosszú próbafolyamatot tudhattok magatok mögött. Mi van még hátra, és hogyan tekintesz vissza az elmúlt hetek munkájára?
- Imádok dolgozni, és végig nagyon jól éreztem magamat. Most, a kettőzéseknél már érzem a fáradtságot, nehezebben tudok összpontosítani. Az egyikkel már megcsináltam, a másikkal pedig a legelejéről kell kezdeni... ez egy olyan új energia, ami normál esetben nincs benne az emberben. Ráadásul egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy még mindent tisztán látok-e.
Most pillanatnyilag a hibák vannak szem előtt: gyűrött a függöny, nem jó a fény, nem jókor jön a mondat, rosszul csinálja valaki a táncot - és ez a legnehezebb. Úgy érzem magam, mintha egy monstrum tetejéről igazgatnék mindent. Egyszerre kell foglakoznom a zenekarral, a fotósokkal, a díszítéssel, a jelmezekkel... Ugyanakkor ez a felfokozott állapot jó. Sokat gondolok arra, hogy miközben a színpadon zajlik egy-egy jelenet, mások órákig ülnek a háttérben, és várják, mikor hívják őket, mégsem éreztették velem soha, hogy ez nekik mekkora teher. Ráadásul tehetséges emberek vannak kis szerepekben is, és bánt, hogy nem tudtam nekik nagyobbat adni.
- Aki látta a filmet, hasonlóra, vagy teljesen másra számíthat?
- Teljesen másra. Meseszerűbb lett, és benne van az én színházról alkotott álmom.
- Bár nem titok, hogy nincs happy end, mégsem marad bennünk hiányérzet.
- Nem, hiszen szépen van felépítve, zárásként az első felvonás végén elhangzó dal tér vissza. Megerősítést kapunk abban, hogy az embernek menni kell, élni kell, csinálni kell, bármi történik is.
A próbák nem álltak meg, sőőőt! Az új beállók felvették a ritmust, a tánckarban kialakultak a beugrók, Edit és Réka néhol kissé (néhol jobban) változtatott a koreográfián - mindkét szereposztás egyaránt remek premier elé néz. Néhány díszletelemet még (újra)festenek, pár apró kellék hiányzik, de a heti világításpróbákat követően kedden már (a tervek szerint) egy minden ízében kész, zenekaros próba pillanatait kaphatják lencsevégre a sajtó képviselői.
A Sweet Charity próbaidőszakának finisével párhuzamosan pezsdül a színház élete is: jövő héten lesz az első stúdiószínpadi bemutató, a Kár, hogy kurva olvasópróbája (az előadás születését szintén figyelemmel kísérhetik majd), esténként pedig a La Mancha lovagjára hangol a zenekar, hiszen az új évadban az az előadás is élő zenével szólal meg.
És ne feledjék: ha Sweet Charity, akkor békák! A bemutatóig keressék őket a metró-mozgólépcsők mentén ... (részletek a www.magyarszinhaz.hu-n és a Facebookon)
Pelsőczy Réka a Hírextrának is mesélt a Sweet Charityről. Interjú ITT.
A Ruttkay Laurával készült interjú (Blikk Nők) ITT olvasható.
A Budapesti Újság City legfrissebb számában egy Pelsőczy Rékával készült INTERJÚ olvasható a Sweet Charityről.
Ma szembesültem azzal ismét, hogy apróságoknak tűnő dolgok mennyire fontosak egy-egy színházi előadás során is. Nem mindegy, hogy valaki milyen vehemenciával nyomkodja a lift gombját, nem mindegy, jó ritmusban váltja-e a komolyságot a viccel, figyelni kell, ki hová áll (döbbenet, de 5 cm is borzasztó sokat számít), hová teszi a kezét (netán elfeledkezve arról, mi van "díszleten kívül és belül"), és hát az is fontos, hogy meglegyen az összhang alkat és szerep között. Higgyék el, nem könnyű feladat.
Laura és Antos (aki a második szereposztásban játssza Oscart) kettőse szépen alakul. Sok szempontól más, ám bizonyos értelemben ugyanolyan lesz az előadás, bárkinek is a neve szerepljen a kiírásban. Még az ő próbáik elején tartunk, de úgy érzem, érdemes lesz mindkét szereposztással megnézni a darabot, hogy érezhető legyen mennyire más miliőt teremtenek a különböző egyéniségek.
Rendelkezőpróba, 2010. augusztus 3.
A rövid nyári szünet után folytatódtak a Sweet Charity próbái. Az új beállók pár hetes hátrányból indulva léptek ma színre. A premierig hátra lévő rövid idő miatt tőlük eleve elvárás a szövegtudás, a dalok ismerete, így a mai próbán jórészt a mozgáson volt a hangsúly.
Ruttkay Laura Charity, Tóth Sándor Vittorio Vidal, Steinkohl Erika Helen szerepében lesz látható. Sem a rendező, sem a koreográfus nem ragaszkodik ahhoz, hogy a váltótársak úgyanúgy csináljanak mindent, így az egyéniségekből fakadóan teljesen más színezetet kap egy-egy figura.
Mához pontosan három hétre nyilvános főpróba. Ne feledjék, a Magyar Színházas nyalókapapír kedvezményt biztosít a jegyek és bérletek árából, ha beviszik a közönségszervező irodába!
Hamarosan folytatódnak a próbák, közeledik a bemutató, ám a Sweet Charity dallamaival már a Tér-Film-Zene Fesztiválon is élőben találkozhatott a közönség. Auksz Éva, Debreczeni Márta, Ruttkay Laura és Jegercsik Csaba a musical néhány méltán népszerű dalával adott ízelítőt a nyárvégi premiert megelőzve.
A fél órás műsort a színház munkatársai által forgatott werkfilm követte, mely egy órában a színpadi események mellett a háttérmunkákba is betekintést nyújtott.
Szűcs Dóra fotói ITT.
Ne feledjék: Sweet Charity bemutató aug. 25-26-án!
Július 31-én pedig Harmadik Figyelmeztetés koncert a Millenáris Parkban - és aznap a helyszínen még kedvezményesen válthatók jegyek és bérletek a Magyar Színház előadásaira!
2010. július 28-án, a budapesti Tér-Film-Zene Fesztiválon lesz először látható a készülő Sweet Charity kulisszatitkait bemutató werkfilm. Az egyórás videó egy részletét tekintsék meg itt, és várjuk önöket szeretettel a Millenáris Parkban!
A program: 19.45 - részletek az előadásból, 20.15 - werkfilm (Így készült a Sweet Charity)
A helyszínen kedvezményesen lehet jegyeket és bérleteket váltani a Magyar Színház előadásaira, köztük a Sweet Charityre is! Keressék a színház munkatársait az információs bódé melletti standon.
Hamarosan kezdődik az évad, aki még nem tette, most vegye meg bérletét, mert úgy kedvezményes áron nézheti meg a Sweet Charity-t is!
A Sweet Charity-re a jegyek 6000, 4500, 3900 Ft-ba kerülnek, ha Sweet Charity A vagy B bérletet váltanak, akkor 9000, 8000, 7000 Ft-ért a kiváló musical mellett további három előadást is megnézhetnek! Részletek ITT.
A budapesti Tér-Film-Zene Fesztivál keretében július 28-án este 3/4 8-kor Auksz Éva, Jegercsik Csaba, Szűcs Kinga és Pavletits Béla adak elő részleteket az augusztusban bemutatásra kerülő Sweet Charity-ből, majd az előadás előkészületeit leleplező werkfilmet tekintheti meg a közönség.
A rendezvény ingyenes, a (többi) Magyar Színházat és művészeit érintő programról az alábbi weboldalakon találhatnak bővebb információkat: Magyar Színház, Tér-Film-Zene (július 15, 17., 28., 31.)
Bár a Sweet Charity próbái csak augusztus 2-án folytatódnak, a Magyar Színház falai között nyáron is zajlik az élet. Eseményekben, bemutatókban, szomorú és boldog pillanatokban gazdag évadot zárt a színház, a megjelent cikkekből, interjúkból mazsolázgatva készült el a az elmúlt hónapok keresztmetszete.
(türelem, lassan töltődik be!)
A plakát mellett vannak egyéb híreim is: az eredeti szereposztás bővült, és immáron biztosra vehető, hogy augusztusban új beállókkal folytatjuk a próbákat: Ruttkay Laura Charity szerepében is feltűnik majd, és színre lép Gémes Antos (Oscar), Tóth Sándor (Vittorio Vidal), valamint Steinkohl Erika (Helen) is.
(Katt a képre a nagy méretért!)
Házi főpróba, 2010. május 30.
- Köszönöm, hogy eljöttetek! Még nem vagyunk kész 100%-ban, a csúcstámadás csak augusztusban lesz, de azért remélem, már most is jól fogtok szórakozni! Rékának eme rövid, rögtönzött bevezetőjével kezdődött a Sweet Charity házi főpróbája.
Az előadás néhány kisebb-nagyobb hibával lement, és az első visszajelzések nagy sikert jósolnak! Most két hónap pihenés következik, a próbák augusztus elején folytatódnak. Ám a premierig még tartogatunk meglepetéseket, úgyhogy addig is érdemes lesz rendszeresen visszatérni az oldalra!
Én köszönöm, hogy eddig is velem tartottak, tartottatok, nagyon kellemes nyarat kívánok mindenkinek! (Hátha még a nap is kisüt majd! :))
Részpróbák, 2010. május 27.
A bepróbált dolgok több ízben is darabokra esnek: amikor bekerül a díszlet, amikor megérkezik minden kellék, amikor először bújnak jelmezbe a szereplők, és amikor belép a zenekar. A Sweet Charity esetében a színpadon ma találkoztak össze a muzsikusok és a színészek. A zenei vezető Puskás Peti áttette székehelyét a zenekari árokba, és a fennakadásokat elkerülendő délelőtt a dalokon volt a sor élő zenével, délután pedig a táncok következtek. Teljesen más hangulata lett az előadásnak. Jó. Nagyon jó. Hiába, a zenének olyan varázsa van, ami mással nem pótolható.
Összpróba, 2010. május 25.
Néhány fotón örökítettem meg a mai összpróbát. Változnak, tökéletesednek a jelmezek, gyarapodnak a díszletek, színesedik a produkció.
Videó holnap!
Rész- és összpróba, 2010. május 19.
A mai napot kötélpróbával kezdtük. Zoli fáradtan, de fáradhatatlanul újra és újra bemutatja az elképesztő produkciót, Éva pedig hasonlóan fáradhatatlanul újra és újra elénekli a jelenetbéli dalát. Az összhang alakul, hamarosan tökéletes lesz. A részpróbát a második felvonás összpróbája követi. A technikai rész egyre jobban megy, ma inkább a kellékek maradoznak el. Játszani kell az idővel is, mert sok a szereplő, sok az öltözés – ám néhány másodperc „elcsalása” nem mehet az előadás rovására. Egy-egy koreográfia még nagyobb korrekcióra szorul, a szövegek már ritkábban csúsznak el, hiába, hamarosan beérik az elmúlt hetek gyümölcse.
Újdonság volt nekem, és újdonság önöknek is, hogy elkészültek a jelmezek. Még nem klappol minden, néha kényelmetlen a cipő, rossz a szín, de alakul, határozottan alakul. A tipizált ruhák mellett bájos, karikírozó és egyedi elképzelések egyaránt megjelennek a szereplők kavalkádjában. A gyakorlatban kiderül, hogy a napszemüveg színpadi sötéttel kombinálva lehetetlen helyzetbe hozza a színészt, hogy valahonnan hiányzik még egy kalap, hogy néhol jobb az öltözést beleszőni a játékba.
Már készenlétben vannak a világosítók, esténként próbál a zenekar, érezni, hogy a nyári szünet előtt az előadásnak szinte teljesen el kell készülnie. Augusztusban csak az utolsó simítások lesznek hátra, és Sweet Charity elindul hódító útjára.
Összpróba, 2010. május 17.
- A következő napokban érezzétek úgy, mintha a főpróbahét első felénél tartanánk – összeszedetten, komolyan próbáljunk. Most miénk a nagyszínpad három napig! Réka néhány hétindító mondata közben megcsodáljuk az elkészült előfüggönyt, és kezdetét veszi az összpróba.
A sors fintoraként nekem szinte mindig úgy jön ki a lépés, hogy csak az első felvonást tudom végignézni, de így is mindig van valami újdonság! Ma például az előfüggönnyel együtt megérkezett az első kép díszlete, a Central Park is. Szép, egyedi, újszerű. Jó lenne már az összeset látni.
Reggel lement egy technikai próba, így jóval kevesebb a jelenetváltások közötti baki, de még rögzülnie kell az instrukcióknak. Gyors és precíz munkát igényel mindenkitől az előadás, majd önök is látni fogják, miért. Az elgondolás, ahogy az átdíszítéseket megoldják, kizárja a funkciótlan közjátékokat, az ok nélküli sötétet – amit én nem szeretek, mert megtörik a cselekményt. Ha a Sweet Charity-ben minden klappolni fog, nagyon dinamikus történet pörög majd a szemünk előtt.
Réka nem felhőtlenül elégedett. Prózában, dalban, mozgásban, hangerőben, élénkségben és színpadforgásban egyaránt vannak problémák.
A nap csemegéjét a végére tartogattam. Én ma láttam először, de a többiek is legalább félszemmel lélegzetvisszafojtva figyeltek: Horváth Zoli zseniális függönyakrobatikát mutat be. Edit és Réka a jelenet ismétlését kérik, amiben Zoli - hiába fáradt- ismét a magasba lendül, és újabb figurákkal kápráztat el. Ez egyébként az önök szerencséje, mert a második körben már észbe kapok, és felemelem a kamerát is…
Részpróba, 2010. május 13.
Ma a kisszínpadra szorultunk, ám az intim tér feszültsége egy pillanat alatt remek hangulatba fordult át Jegercsik Csabi sztorijának köszönhetően. Az egyik Hullámtörés előadást elevenítette fel, ahol a tőle karnyújtásnyira ülő nézők cukorkájukkal nehéz pillanatokat okoztak neki. És, bár nem volt könnyű, mégis kibírta mosolygás nélkül. Hiába, tudjuk, nehéz a színészek élete.
Az oldott kezdés után Évának komoly arccal kell megjelennie a színen … pont ma tartunk mi is a drámai résznél! :-) Címszereplőnk összeszedi magát, s akár tökéletes is lehetne a belépése, ha Csabi nem szólna közbe: - Bocsáss meg! – csak a poén kedvéért... Ami egyébként Szatyiban is felmerült, de ő ellenállt a kísértésnek.
A jelenet nehézsége abban rejlik, hogy a komolyság nem fordulhat ár véres drámába. Ehhez meg kell találni a jó hangsúlyokat és a megfelelő csöndeket. Ráadásul kérdés, hogy Oscar és Charity kapcsolatát ebben a helyzetben mennyire kell megsegíteni érintéssel, nem elegendő-e a szó? Szatyi viccesen meg is jegyzi, hogy szerelemről lévén szó, szerencse, hogy nő a rendező, jobban bele tudja élni magát a szituációba. – Hááát, nem mindig jó az, hogy nő a rendező - riposztol Éva -, ő mindig csak azt sorolja, melyik pasi mennyire jó éppen a próbán, én meg csak úgy vagyok… :-) De a színészekhez hasonlóan ne vegyék ám annyira komolyan ezeket a piszkálódásokat önök sem! Mindenki csak a maga habitusa szerint…
Emlékpróba, 2010. május 10.
Haladunk-haladunk, de még nem vagyunk készen az előadás első felével (sem). Mivel nem a nagyszínpadon zajlik minden próba, így sok turpisságra fény derül a nagy térben: ami működött a Sinkovits Színpadon vagy a nézőtéri büfében, nem biztos, hogy megállja a helyét nagyban is. A darabban gyakoriak a helyszínváltások, és ezek mindegyikének gyorsnak és pontosnak kell lennie, hogy ne váljon egy pillanatra sem döcögőssé a történet. A színészek a szövegkönyvvel dolgoznak, a háttérben dolgozóknak ugyanabból a szövegkönyvből készül a kisokos a díszletezéshez, és technikai próbán pontosítják a számukra elengedhetetlen tudnivalókat. Mivel technikai próba még nem volt, és jelenleg ügyelőnk, Csabi egyedül vezényel a takarásban, sajnos néha el-elakadunk. A probléma természetesen nem áthidalhatatlan, és vélhetően hamar magunk mögött is hagyjuk.
Meg-megtorpanva lemegy hát az első felvonás. A röpke szünetet Réka értékelése követi – egyáltalán nem elégedett a látottakkal. A színészeket arra kéri, hogy mindannyian pörögjenek, és a szövegeikkel egymásnak válaszoljanak, ne csak úgy elmondják, mert éppen az következik. Van olyan rosszul sikerült jelenet, amit a rendező szíve szerint azonnal kihúzna, de akad olyan véletlen mozdulat, amivel határtalanul elégedett. A dalszövegek itt-ott sántítanak, és művészeink a prózához költenek plusz sorokat – hát erről gyorsan le kell szokniuk.
Minden szereplő megkapja a névre szóló instrukciókat. Fifinek például nagyobbra kell … hogy mit? Réka keresi-keresi a feljegyzései között, de nem leli. – Hagyjad, Réka! Nagyobb lesz! :-)
Az első felvonást kezdik újra, és közben készül a Sweet Charity werkfilmje. Semmi nem marad titokban...
Emlékpróba, 2010. május 5.
Nehéz, nagyon nehéz a sokszereplős darabok próbáinak egyeztetése. Persze, teszem hozzá zárójelben, az a jó, ha szinte soha nem ér rá mindenki, hiszen az azt jelenti, hogy művészeinknek máshol is jut feladat bőven. Most még belefér, hogy itt-ott adódik egy üres hely, de mindenkinek jó lesz, amikor majd teljes egészében látjuk a jeleneteket (és az előadást).
Ma nekifutottunk az első felvonásnak, és, ami a szövegkönyvben hét oldal, a valóságban másfél óra alatt valósult meg. A rövid replikákat össze kell hangolni a zenével, a mozgással, meg kell állniuk a talpukon egyénenként és interakcióban is. Ráadásul sokszor más testet ölt az írott szó, ha játékkal társul. - Itt az a szöveged, hogy ... - figyelmezteti a súgó feladatának megfelelve Horváth Zolit, aki azonban mindezek tudatában már egy gondolattal előrébb jár, és el is mondja változtatási javaslatát Rékának. Mert a jól kidolgozott, és sokszor átdolgozott szöveg ellenére is szükség van húzásokra, módosításokra, hogy természetesek maradjanak a szituációk.
Auksz Éva szerepének hála a próba egy részét fejjel lefelé tölti, de ennek ellenére marad ereje a partner mondataira is, ha annak éppen elkalandozik a figyelme. Hogy a "metrófelüljáró alatti benzinkútnál" lesz-e olyan mumus, mint amilyennek a Kolpert úr pizzarendelése indult, hamarosan kiderül.
A Sweet Charity próbájával párhuzamosan a Sinkovits Imre Színpadon elkezdődött a végzős akadémisták Chioggiai csetepatéjának felújítása (délután volt az utolsó előadás, de előreláthatóan nyáron vidéken még játszani fogják), így a többi jelenettel és a többi szereplő színre lépésével adós maradok még néhány napig. De higgyék el, nem feledkezem meg erről a restanciáról!
2010. április 26.
Szó volt már arról, hogy a Big Spender a musical legismertebb dala. Ha elsőre nem ugrik be valakinek, ne aggódjon, élőben rátör majd az érzés, hogy igen, ezt hallottam már valahol :)
Nos, a Big Spender több egy dallamnál és egy szövegnél. Összetett munka a színészek és a táncosok között, ritmusváltásokkal, szólóval és kórussal, prózával és énekkel. A táncpróba elején Edit igyekszik feleleveníteni a jelenet szereplőinek a koreográfiát. Sok még a kozmetikáznivaló, ami abból fakad, hogy eddig kis térben próbá
lgatták a mozgást, és sajnos ma a létszám sem teljes. Mivel nem egy homogén táncról van szó, mindenki külön-külön kapja az instrukciókat a koreográfustól és a rendezőtől is. Egyéninek kell lenni, és közben kisebb-nagyobb csoportokkal szinkronban maradni.
Betanult és mégis spontán. Legalábbis a jó színház ilyen. Ahol a néző elfelejti, hogy szigorú instrukciók és szabályok alapján zajlik a színpadi történet.